Bárd Miklós (Kozma Ferenc): Mi a világ?

Mi a világ?... Egy nagy korcsma,

Az Isten a korcsmárosa. –

Hogyha nincsen is inyére:

Minden ember törzsvendége!...

Két hordóból mérnek benne,

Nincs több korcsma, hogy ne kelne! –

Egyikben az öröm csapja;

Drágább bor, de a jobb fajta!

De a másik!... Sokat ittam,

Megkedvelni még se birtam;

Abból foly  bú, a bánat,

Czudar lőre!... Akárhánynak

Vérré vállott poharában!

A korcsmáros ilyen árban

Régen mér már a korcsmában.

Mennyi mécses, - egy-egy csillag –

A söntésben rég elvillant!

S a korcsmáros… mint a többi

Mindig csak a rosszát önti.

És az ember, hjába ember,

A jobbikból kérni nem mer!

Abból – kissé komisz nóta! –

Néha kapsz csak kóstolóba,

S ha a bortól kedved támad,

Vallatád a gerendákat;

Nem tartasz a gondtól, bútól:

Muzsikál az exekútor…

Nemsokára észreveszed:

Kikopott a becsületed.

Ki se pillantsz a pohárból,

S már kidobtak a korcsmából.

Kinn várt már a tömlöcztartó

- Sötét börtön, nehéz ajtó! –

Kívül füves, belül sáros,

Oda zárat a korcsmáros!

Láthatatlan, titkos zára

Akkor tall majd kulcsára;

Majd ha jő a vég ítélet,

S invitálja a vendéget

Uj korcsmába, ujborára

A korcsmáros…Addig h’jába!

Megtámad a „bormegissza”:

Nem jöhetsz majd onnan vissza!

Forrás: Alsó-lendvai híradó 1 évf. 8. sz. Alsó-Lendva, 1889. március 3.