Hogyha majd elmulnak a szép derült napok,
Hervadni, sárgulni kezd majd a falevél,
S fájni fog a szived, nem vigasztal senki:
Akkor fogsz te engem tudom, visszasirni.
Majd, ha rombadőlni látod legszebb álmod
S kedvesed kezében minden boldogságod
És az, akit szeretsz, eltaszit, kinevet:
Tudom, visszahivnál te akkor engemet.
Most még szép az élet, reményekkel teli,
Büszke vagy s fiatal, most még szeretsz élni.
Tudod, hogy szeretlek s elhagysz árván menni:
Majd ha keresni fogsz, nem tudsz rámtalálni.
Forrás: Aszódi Hirlap II. évf. 53. sz. 1911. deczember 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése