2018. aug. 14.

Nemes Ödön: Szép, tavaszi…



Szép, tavaszi nap sugára
Csókot lehel a fűszálra;
S a fűszálon az örömtül,
Rengő, fényes harmatcsep ül.

Ing, hajlong a völgyi pázsit,
A harmattól lábom ázik;
És én megysek mindig messzébb
Hallgatni a madár neszét.

Rendre nézek minden bokrot,
Mely karjával lágyan átfog;
S minden madárt rendre kérdek:
Szeret-e rózsám, míg élek?

Kérdésemre – hisz’ ők értik –
Üdvtelt dal hat fel az égig;
Minden csattog… - De im’ némul –
A fejemre száraz galy hull.

És a csendben, erdő-mélybe’
Kakuk-madár szól meg végre;
Szól a kakuk, és én kérdem:
Hány esztendőt igérsz nékem?

…Néma minden – kakuk nem szól,
A fejemre száraz galy hull…
Száraz galy halvány levele,
Hullj alá beteg keblemre!...

A jóslatot érzem mélyen:
Földhöz lánczolt betegségem;
Én e láncznak ellent állnék,
- Testem gyönge, mint az árnyék.

Édes rózsám, várj kebledre,
Megyek hozzád hőn epedve…
Ah, de mi ez! roskad testem…
- Vidd el, szellő, árva lelkem!

Forrás: Családi kör 20. szám – 1866. május 20.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése