Foldult mennyemnek bús romjain álva kesergek,
S lankadt keblemnek fájdalom edzi tüzét.
Hajh! a lét vadonán biztos nyugpontra
nemérek!
Könnyeim áldozatok sóhajim árja fölött.
Csak pályám sivatag jelenéből nézen a
hajdan
Álmait, - ah de korán ködbe tünének azok!
Laurám nincs – nincs! s a szerelemnek
rózsa-szalagja
Nem – köti – öszve valónk zsenge virági
korát.
Hajh! sajgó szívvel borulok sirjára, de
gyilkolt,
Üdvömet a ravatal vissza nem adja soha!
Kék emlényt nevelek porodon szép Laura!
szelíden
Lengje sötét éjként szelemed árnya körűl!
Légy boldog lyánykám báj-édened ékes
ölében!
Míg pályámat a sír méhe szelídre szüli!
Forrás:
Jaczint Zsebkönyv 1. év. Szerkeszté és kiada Kovács Sámuel Eperjesen. Kassán
Werfer Károly Nyomtató Intézetében 1836.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése