(Ballada Schwábtól)
Ősapa, nagyanya, anya és gyermek,
A néma szobába’ merengve hevernek.
Játszik ez, anyja magát cziczomázván.
A nagyanya fon, az ősapa párnán
Ül, - zsámolyokon van a lába.
- Megtikkad a lég a szobába’.
És szól a gyerek: „Ünnepnap a holnap!
Társim ligetünkben játszva dalolnak.
A völgyön, a bérczen, hogy szökdelek át,
Sok tarka virágot a rét füve ád.
A pázsit ölén, ah, mi szép!”
- Halljátok az ég dörejét?
És anyja beszél: „Ünnepnap a holnap!
Perczczel gyönyöröknek árján tovafolynak.
Felöltöm a legszebb köntösömet,
Minden borut éltünk üdve követ.
Arany sugarát a nap veti szét.”
- Halljátok az ég dörejét?
A nagyanya szól: „Ünnepnap a holnap!
Ünnep soha sincsen a vén nagyanyónak.
Szövén a ruhát, főzvén vacsorát
A munka, az élet aggalmakat ád.
Boldog, ki örömben tölté idejét.”
- Halljátok az ég dörejét?
Az ősapa szól: „Ünnepnap a holnap!
Alkalmatosabb nincs haldokolónak.
Én nem tudok immár játszni, nevetni,
Én nem tudok immár aggódva szeretni.
Ah, mért nekem élet, ah, mért a világ!”
- Látjátok a villám vad rohamát?
Nem hallanak ők, nem látnak ők többé,
A termeken át fényfáklya ütött bé.
Az ősanya, nagyanya, anya és gyermek
Villámtól átjárva, lesujtva hevernek.
És négynek az élete szünt meg,
S a holnapi nap
leszen ünnep!
Forrás: Családi kör 12. szám – 1866. márczius 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése