Elszáradt a rózsafának gyökere,
Nem is hajt ki sohasem a levele…
Én nekem is oda lett a jó kedvem…
Sirban nyugszik, kit igazán szerettem.
Öntözik a rózsafának gyökerét,
De nem hajtja, még sem hajtja levelét…
Engemet is vigasztalnak. – Hiába!
Boldogságom a koporsó elzárta…
Forrás: Családi kör 15. szám – 1866. ápril 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése