Tanulgatva a kis fiu
Ott ül a könyv mellett magán,
S a napsugár mosolygva süt
Be a szobácska ablakán;
’Olyan soká mit ülsz gyerek?’
A játszi fény igy enyeleg.
’Nem jobb volna-e a napon?’ –
„Se baj,- felel a jó gyerek,
Ki majd csak akkor mehetek,
Ha elkészül gyakorlatom.”
Perceg a toll szorgalmasan;
S im egy madár repül elé,
S az ablakon át nyájasan
Vagdal a kis iró felé.
S a zöld erdőre integet,
Mutatva a szép kék eget;
’Nem jobb-e itt a pázsiton?’
„Se baj, - felel a jó gyerek, -
Ki majd csak akkor mehetek,
Ha elkészül gyakorlatom.”
Foly az irás, telik a lap,
S az almafa hajlong alá,
Suttogva a levél alatt
’Mintha csábítva mondaná: -
’Hát fürge vagy-e jó fiam?
Nézd, nézd, mi sok szép alma van
Megérve minden ágamon!’ –
„Se baj, - felel a jó gyerek,
Ki majd csak akkor mehetek,
Ha elkészül gyakorlatom.”
De végre készen áll a lap,
Beteszi a könyveket is;
S már ott fut a kertek alatt –
Ihhá! – mosolyog a nap is.
Az almafa sem csalja meg,
A kis madár is ott zeneg.
Ki mondaná most jó gyerek?
Munkád után hogy ne vigadj,
Hiszen csak igy lehetsz szabad.
(Tanuljanak a gyermekek!)
Forrás: Tanodai Lapok III. évf. 8-dik szám 1858. február 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése