Leborult a tündöklő ég,
Megcsókolta a föld arcát:
Judaeát, Jézus
bölcsőjét,
S leszálltak a szent angyalkák…
Menny s föld összeölelkezett:
Üdvözitőnk megszületett!
Menjünk hozzá haj, haj, haj,
Repüljünk el mint a raj!
Igen: eljött a kis Jézus,
Álleluja, álleluja!
Ne legyen senki többé bús!
Haljon meg lelkünk
bün-búja!
Leszállt az ég szent királya,
Istálló a palotája…
Menjünk hozzá haj, haj, haj,
Repüljünk el mint a raj!
Ott pihen a széna-morzsán, -
Kemény jászol a bölcsője;
Ha rágondolok – bus sorsán
Megered szemem felhője.
Át van fázva minden tagja:
Pedig ő a világ napja…
Menjünk hozzá haj, haj, haj,
Repüljünk el mint a raj!
Szálljunk hozzá… jertek, jertek!
Öltsetek lenge szárnyakat;
Dalolnak az angyal-sergek; -
Érjük el a pásztorokat!
Vigyünk neki szép báránykát:
Szivünk szűz
ártatlanságát.
Menjünk hozzá haj, haj, haj,
Repüljünk el mint
raj!
Hintsük be a szűk istállót,
Bánatunk köny-harmatával;
Melengessük a Megváltót,
Hő szivünk forró csókjával.
S öleljük gyöngéden által
Szerelmünk meleg szárnyával!
Menjünk hozzá haj, haj, haj,
Repüljünk el mint a raj!
Ajándékozzuk szivünket:
Feje alá vánkoskának;
S őt ölelő reményünket:
Gyenge-puha pólyácskának.
Keblünk sátorát: bölcsőnek,
Lelkünket: szép szemfedőnek.
Menjünk hozzá haj, haj, haj,
Repüljünk el mint a raj!
És te kis isteni gyermek!
Mosolyogj rám jászolodból, -
Hogy szent lelkesülést nyerjek
Gyermeteg szent mosolyodtól!
Adj malasztot, adj kegyelmet:
Hogy ujra szülessem
benned…!
Menjünk hozzá haj, haj, haj,
Repüljünk el mint a raj!
(* E verset a szerző következő
sorok kiséretében küldte be: „A t. Szerkesztőnek, lapjai ez évi 3-ik számában
tett megjegyzése után: hogy irná le költőink közül valaki a Betlehemet,
bátorkodom az ide mellékelt „Karácson-éj” cimű költeményt közlés végett
felküldeni. Ugy hiszem nem fog t. Szerkesztő úr felszólalása gyümölcstelenül elhangzani,
- másik is fognak még e tárgyról irni. Győzzön a jobbik!... Bár a
Gondviselés támasztana egy nagylelkű, nemeskeblű férfiut, kinek segélyével
pályamünek lehetne Betlehem leirását kitüzni! Föl lenne ez által a világi
szellemben iró költők figyelme is ébresztve. stb.” S z e r k.)
Forrás: Tanodai Lapok III. évf. 6-dik szám 1858. február 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése