(Longefellow)
A rizsföld mellett feküvék,
Kezében sarlaja,
Melle kitárt, s a homokban
Fürdött zilált haja,
Szender ködében s árnyain honát
Ismét látá vala.
Álma vidékén zugva folyt
A büszke Niger át,
Pálmák alatt ő, a király
A pusztán ujra járt,
S hallá a bérczútról jövő
Karavánok zaját.
Gyermekei közt látá megint
Sötét szemü nejét;
Nyakán csüggtek, csókolgaták
És megfogák kezét! –
Az alvó pilláin egy könyv fakadt
S folyt a fövénybe szét.
S gyorsan száguldva vágtatott
A Niger mentiben;
Arany vala a zabola
S csörögve rémesen,
Jó kardja méne tomporát
Verdeste szüntelen.
Mint vérpiros zászló repült.
A flamingó madár;
Napestig üzte a sikon
Hol tamarind a vár,
Míg a Kaffer kunyhókon tul
A tengert látta már.
Hallá éjjel az oroszlán
S hiéna mint üvölt,
S a vizi ló miként csörtet
Ha a nádasba dőlt,
S mint dobpergés hangzott ez a
Szép álomkép előtt.
Az erdő miriád nyelven
Szabadságról dalolt,
És a viharnak oly hangos,
Szabad szózatja volt,
Hogy megrezzent az álmodó,
S mosolylyal válaszolt.
Nem érzé hajtsár ostorát
S az égető napot,
Halál derité álmait,
S holt teste fekszik ott,
Nyűtt béklyó, melyet a lélek
Széjjeltört s eldobott.
(* A „Külföldi
Lant”-ból.)
Forrás: Az Ország Tükre 26. szám Pest, 1862. nov. 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése