Elfogultság, mégis nyilt tekintet,
Békétlenség, mégis megnyugovás,
Féltékeny gond, mégis bizodalom,
Bús ébredés, mégis szép álmodás.
Szótalanság és mégis felelet.
Zavart beszéd, mégis mély értelem,
Szabadkozás, mégis hő vallomás…
Mért titkolod? Lányka, ez szerelem.
Az érzés, mit féltékenyen takarsz,
Hatalmasabb mindennél idelenn;
Ha ajkadon nem jelenkezhetik,
Kitör másutt: arczodon, szemeden.
Jobb, ha nyiltan kimondod. Oh, ha félsz:
Szólnod sem kell, csak súgd meg könnyedén.
Még ettől is ment lehetsz. Ajkadat
Tedd ajkamra, - ugy is megértem én.
Forrás: Családi kör 13. szám – 1866. ápril 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése