Csöndes világ…
Im itt a reg… én ép most ébredék fel,
S szobámban titkos félhomály terül;
Zsibbadt szemekkel nézek szerteszélylyel.
Mint egykoron,
Gyermekkorom
Legszebb szakában… s lelkem elmerül…
S merengek hosszan, öntudatlanul,
Míg ismét egy lágy szendergés fog el:
Az álom ónja pilláimra hull,
S lesem, lesem
Szép csendesen:
Valjon az ember hogyan alszik el…
- Falun lakom. –
Csöndes világ…
Fölkelt a nap: most én is fölkelek hát,
- Igy gondolom, - s már talpon is vagyok;
De hallga!... im, huzzák a reg harangját:
„Kiling, kiling,
Kiling, kiling…”
S én most hiszem, hogy vannak angyalok!...
Aztán eláll, és ujra csend leszen.
Csend, mintha élők sem laknának itt,
S legott, alig hogy töprengék ezen,
S legott, alig hogy töprengék ezen,
Az ablakon
Vigasztalón
Néhány verébke szól be: „csipcsiripp”.
- Falun lakom. –
Csöndes világ…
Közelg a dél, s én itt e puszta kertben
Föl és le járok csendben, egymagán…
Ott állnak a fák halványan, leverten,
Ép mint a kik
Szép álmaik
Tüntén merengnek – és a tél fagyán…
A fű között már hervad a virág,
De jő egy méh s rá mézet szivni ül, -
Hagyd, oh kis állat! mert az, a mit ád,
Fanyar leszen,
Oh, hidd nekem!
Menj, menj – hisz’ néked uj tavasz derül…
- Falun lakom. –
Csöndes világ…
És este lett… az udvar néma, csendes,
A ház körül már nem jár a cseléd;
Fejem fölött egy-egy denevér repdes,
S az ég is oly
Borus-komoly:
Se hold, se csillag, - minden oly setét!...
Az emberek már régen alszanak,
S ki tudja, álmuk mily fényes s vidám…
Bár álmodhatnám én is olyakat!
- Megyek tehát;
Jó éjszakát!
S ha ébredek,
S itt lesz a reg –
Majd elregélem, miről álmodám…
- Falun lakom. -
Forrás: Családi kör 28. szám – 1886. julius 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése