2018. aug. 14.

Ismeretlen szerző: Ki álmaimban megjelensz…




Ki álmaimban megjelensz,
Oh szellemkép, ki vagy?!...
Oh légy velem s enyelgj tovább…
Ne hagyj – oh el ne hagyj!
Dicsfényt sugárzó képedet,
Melyet hőn, lángolón szeret,
Hadd lássa hű szivem.

Ha fájdalomban roskadoz
A vérező kebel;
Felém terjesztett szent kezed
Segélve fölemel…
Szelid harmat hullásaként
Enyhíti és oszlatja szét
Malasztod – sérvimet.

Vagy vig örömnek báj-ölén
Üdít az érzemény;
Hozzám lebegsz s az enyhülést
Kétszerte érzem én.
S ha gond miatt borul egem,
Sebektől sajgó keblemen
Világot s fényt deritsz.

Ha szenvedélyek árja jő
S fenyíti rényemet,
És fölzugó hullámival
Már majdnem eltemet;
Tőled csak egy varázs-mosoly:
S lelkem míg a vész szétoszol,
Megmentve partra ér.

Hahogy parányi jót tevék,
Arcod derül felém,
S fölbátorító szódban a
Jutalmat meglelém.
És fáradatlan küszködöm,
Csakhogy helyeslő szent öröm
Jelét mutasd nekem.

Ki álmaimban megjelensz,
Oh szellemkép ki vagy?!...
Oh légy velem s enyelgj tovább…
Ne hagyj – oh el ne hagyj!
Fiad kegyével te vagy az,
Ki nyugtatóan enyhet adsz
Szeplőtlen szűz Anyám.

Forrás: Tanodai Lapok III. évf. 6-dik szám 1858. február 4.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése