Nem az a két fényes csillag,
Mely szemeidben ragyog,
Nem beszédes édes ajkad,
Bársonypuha hó-karod,
Nem kebeled hullámzása,
Szökdécselő lábaid, -
Egész tested ragyogása,
S minden, minden bájaid, -
Fényes lelked tette rabbá
Lelkemet, én édesem!
Azért foglak soká, soká
Szeretni én édesen.
Forrás: Családi kör 22. szám.- 1866. junius 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése