2018. aug. 14.

Szász Károly: Drága csontok…




Drága csontok szerteszórva
Fekszenek a sötét porba’,
Nem tudom, a vég ítélet
Hogy gyüjtheti össze őket.

Szerteszórva a világon
Mivé lettél, szép családom?
Hány idegen temetőbe
Vannak tagjaid letéve!

Akár merre járok, kelek,
Dél és éjszak, nyugat, kelet:
Mindenütt egy-egy temető,
Enyéimet pihentető.

Sok helyt jártam, sok helyt éltem,
Mindenütt sok rosszat értem;
Itt egy vesztés, ott egy másik,
Mindenütt egy-egy sír ásit!

Mint a sokat próbált vitéz,
Csatáira ha visszanéz:
Itt keblébül sürű vér hullt,
Ott megsántult, itt megbénult;

Egy országba’ keze, másba’
Nyugszik szegénynek fél lába,
Alig van már egy ép tagja,
Mindenütt elhagyogatja.

Ama nap, a vég ítélet,
Hogy gyüjtheti össze őket,
Melyek mostan szerteszórva
Fekszenek a sötét porba’!

Forrás: Divatcsarnok 2. sz. 1854. január 10.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése