Fényes terem kellő közepén,
Ragyogó karácsonyfa áll.
Rajta ezernyi csillogó dísz,
Roskad alatta minden ág.
A fa körül halomba rakva
Egész sereg játék hever.
Aranyos, ezüstös drágaság,
A szem ránézni félve mer.
Több száz apró villamos lámpa,
Sok szinben égő sugára
Ráhinti tündéri fényét
A gazdag karácsonyfára…
… E sok kincs ugye mind az enyém,
Szól a fiúcska boldogan,
De gazdag lehet a Jézuska,
Ha ennyi drága kincse van.
A Jézus gazdag – mond a szülő,
Szereti a jó gyermeket,
Szeresd te is, szeresd fiacskám,
Szeretetért nyersz kincseket.
**
Kicsinyke homályos szobában
Ütött-kopott asztaltetőn
Törött pohárban, homok között,
Tört fenyőág áll düledezőn.
Az ág alatt egy ócska faló,
Tört lábakkal, ujra festve.
Egy darab kalács, pár szem dió,
Az is a homályba rejtve.
A zöld fenyőág két kis hajtásán
Pislogva két szál gyertya ég,
Néha a lángjuk fel-fellobban,
Világosságot hintve szét…
…Ugye jó anyám, a Jézuska
Szól a gyermek –, nagyon szegény,
Soknak kell, nem jutott több kincse,
De szeret s ez nekem elég.
A Jézus szegény – mond a szülő,
Egy kincse van: a szeretet.
Szerest te is, igy nyersz fiacskám
Szeretetért, szeretetet.
Forrás: Aszódi Hirlap I. évf. 3. sz. 1910. deczember 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése