Lenti, 1889. febr. 11.
Verses regény az élet, érdekes, de
Legszebb strófája mégis a való;
Az ifju szivpár álma kivirágzik
És a valónak lesz gyümölcshozo:
Létet terem az ifju szivek álma,
S a zsenge bimbó álmak folytatása.
Fa lesz a hajtás, nagyra nől a gyermek
És drágasága lesz szülőinek,
Hogy életutját mély szivvel kisérik.
Oh, semmi nyelv azt nem mondhatja meg!
Derüt, a vagy but hozzon a családra
Szülőinek mindenkor gyöngye, drága.
Te szép fiu, te angyali teremtés,
Ki itt fehérben gondtalan pihensz,
Ki oka vagy ez osztatlan örömnek,
Nem értesz még a szóhoz, semmihez:
De telt szivem, nem enged az hallgatnom,
Azért áldásképp hadd rebegje ajkam:
Jézus hitét mindenkor hőn
kövesd,
E drága hont örökre hőn
szeresd,
Nemes szülőid örömére
élj, és
Őszinte légy, ne hagyd
kötelmidet.
Forrás: Alsó-lendvai híradó 1 évf. 6. sz. Alsó-Lendva, 1889.
február 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése