„Ha majd kemény sorsom rém-angyala
Elválni kényszerít – imádott lélek! –
Tőled; s többé tán látni sem reméllek,
Tiltván kitűzött pályám távola:
Láng képzetimben hozzád szárnyal a
Bús szív, hozzád, kiben mindenha élek:
Ó fogsz-e rám gondolni? szólj – szólj
kérlek!
S szűnk egykor egymásén mint lángola!”
Ő méjen hallgat, csak könnyei felelnek
Szavak helyett, görögve arczain, -
Szelíd tanúi a sérült kebelnek.
Remegve csüggék néma ajkain,
S felszívám a szent nedvet; - elnémula
Legott kétségem, s szűm uj lángra gyúla!
Forrás:
Jaczint Zsebkönyv 1. év. Szerkeszté és kiada Kovács Sámuel Eperjesen. Kassán
Werfer Károly Nyomtató Intézetében 1836.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése