Ki volt az első, a ki dalt teremte?
Az első dal hogyankeletkezett?...
Virággal himzett illatos mezőben
A nyári est s szellő ölelkezett.
Az alkony ráborult szép kedvesére,
Szerelmesen susog feléje ez,
A suttogás hangosabb-hangosabb lőn,
S a két tündér bájos dalt zengedez.
Kicsinyke fészkén a szerény pacsirta
Figyelmezett, s midőn hajnal hasadt:
Fölszállt az Isten kékelő egéhez,
S zengé az első hálahangokat.
Bámulod ugy-e és csodálod ember,
Hogy a madárka vigan énekel?
És a csudára, keble hőn dobogva,
Ajkáról boldogitó dal felel.
Dallal nyugszik, s ismét csak dalra ébred
A jó anyának édes gyermeke.
Dalt zeng az ifju szive kedveséhez.
Dal életünk legszebb költészete.
Szerelmi dalban ömleng a leányka,
Valósitván az édes álmait;
Oh, a dalnak hatalma véghetetlen,
Most megsebez, majd ismét boldogit.
Dalt zeng a nép, midőn levágja gyorsan
A hullámként játszó kalászokat,
A kéve gyül kezében, míg az ajkon
Elandalitó zengemény fakad.
S a nagy kaszás, a kit talál közülünk;
Fölötte majd siró dallam zokog.
Leghűbb barátja életünknek a dal,
Velünk bölcsőtől sirig andalog.
Halkan susog a nyári esti szellő,
Szerelmet int lomb és virág felé.
Haragra lobban a felhők moraja,
S dörgő villámot czikázik belé.
Rettentető orkán viharja tombol,
Rémes földrengés rázza portekénk’…
Ne féljetek! természet dalja zeng igy,
Jó Istenünk ős dalja zeng felénk.
Sereglik a nép oltár zsámolyához,
Magasztos éneket zeng égbe fel.
A sikon dobpergés s kürtharsogás közt
Hős honvédezrek dalolva hullnak el.
Dal fönt, alant, dal szivben és az ajkon,
Vig, bus, szerelmi s honfiui dal.
Érted hazánk,s leány: dalunk olyan bus,
Mert oh, csak sirva vigad a magyar!
Éljen tehát, éljen, éljen a dal!
(* Az aradi első
dalestély megnyitásául szavalta a szerző.)
Forrás: Családi kör 21. szám - 1866. május 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése