Csend van. A zárda fölött csak a szél suhog a toronyóra
Ércein át s meg-meglopja a hang ütejét.
Nincs tanú; mert mélyen nyugszik mindenki az éjben,
Hogy titkos nyelven kong az a zárdaharang.
Nincs tanú? hát az a fény,mely gyakran messze kilátszik
A kéklő hegyekig, - hát az a fény micsoda?
Gyertyavilág csillog, mit a szolgák égve feledtek;
Aztán semmi; - hiszen messzire megcsal a fény.
Hallod-e szolgagyerek! (kér számot a gondok erősen)
Gyertya ne fogyjon idő s nappali terhek után.
Ámde az ablaki fény kiragyog most is közepéből
Ámde az ablaki fény kiragyog most is közepéből
A hosszú sornak messze a kék hegyekig.
Igy virraszt magasan fényt szórva a hajnali csillag
A természetnek bús-merev álma fölött.
És te ki vagy, futván lélekben a lámpavilágnak
Gyors ragyogásával – bátor! az égre! –ki vagy?
Csend van a zárda fölött, lassú nekem a felelésre;
Ámde helyette felel szellemi hangon e könyv.
Forrás: Tanodai Lapok III. évf. 16-dik szám 1858. April 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése