Feleségem édes képe…
Óh, milyen rég láttam azt!
De idő s tér el nem tépte
E mosolygó szép tavaszt.
Képzetemben napról-napra
Fölujulnak bájai.
- Oh, ha csak egy pillanatra
Oda tudnék szállani!
Mint madár a lombos ágra,
Mely ringatja kisdedit:
Szomju méh mint a virágra,
Mely harmattal részegit;
Mint forráshoz tikkadt vándor,
Száraz izzó homokon:
Ah, ugy égek már a vágytól,
Odahajtni homlokom’.
Oh te hirnév, mily hiu vagy!
Oh te taps, mily nyomoru!
Nagyság, oh mi rögös utad!
S mind tövis a koszoru!
E rettentő forróságban,
E gyötrelmes éjjelen.
Csak egy enyhitő
zöld ág van,
Egy csöpp méz: - a
szerelem!
Forrás: Családi kör 16. szám – 1866. ápril 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése