Mi szép volt gyermek éltünk, a mikor…
Ott futkostunk a kerti fák alatt;
Mohón kergettük a himes lepét,
S álmodtunk büvös, bájos álmokat…
Aztán a zöld, virágos pásitra ültünk,
Bekalandozva vágyaink honát…
Te szép babát kivántál magadnak,
Én lovas, kardos, czifra katonát!
De ez a világ eltünt, oly hamar!...
Te már kisasszony, felnőtt leányka vagy,
Én meg az élet viharával küzdök,
S e tenger árja irtóztató, nagy –
Minden megváltozott itt körültünk,
Szemünk most mindent megforditva lát:
Egy szép huszárt kivánsz te most magadnak,
Én szerető lányt, csókoló babát!...
Budapesten, 1886. máj.
1.
Forrás: Alsó-lendvai híradó 1 évf. 9. sz. Alsó-Lendva, 1889.
március 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése