2018. aug. 14.

Pájer Antal: Csipkebokor




I.
Rég lefonnyadt, rég kiszáradt
Mózes égő csipkebokra;
Ültessünk hát még egy újat
A szentséges szent hegyfokra, -
Hol az Isten vére
Csepegett a gyilkos emberek földére.

Jőj tavasz, jőj illatokban
Megfürösztött szellők szárnyán,
Hints virágot e bokorra,
Rózsás kebledet kitárván;
Ámde a virághoz
Vért, piros vérontó tövisek sorát hozz.

S fényestollú szép mnadárka:
Lelkem – rakjon abba fészket,
Amely édes fájdalommal
Gyászos múltról csicserészget,
És nekünk elsírja:
„A kereszt itt állott; az odább szent sírja.”

II.
Szegény voltam, szegény leszek,
Míg a sír éje rám borúl;
De én a koldúskenyeret
Nem néztem istenostorul.
Csak így juték a tudományhoz,
Mely lelki megnyugvást szerez,
S mit annyi gyöngyházként rejt e szép
Három szóL: higy, remélj, szeress!

Kicsinke volták még, fiam!
Kicsinke voltál még nagyon,
Midőn szememre éj borúlt,
S midőn… De azt most elhagyom!
Elég, hogy élek, bár előttem
Nem volt az élet fűszeres;
Hanem hát ne felejtsd e drága
Három szót: higy, remélj, szeress!

Te voltál, gyermek! a szemem,
Ki házról házra vezetél,
Midőn a nyár úgy égetett,
Vagy csikorogva dúlt a tél;
Ezért az öröm és a bánat
Lett mindkettőnknek kétszeres;
Hanem hát nefelejtsd e drága
Három szót: higy, remélj, szeress!

Volt ember, a ki a kutyát
Uszítá ránk a küszöbön,
És a vak koldust üzeté
Töretlen útcán és rögön;
De a jók száma ebben olyan,
Mint egy fillérhez – ezeres;
Hanem hát ne felejtsd e drága
Három szót: higy, remélj, szeress!

Emlékszel, úgy-e, mennyiszer
Leülteténk a kis padon?
S könyek közt hozta ételét
Egy-egy szemérmes hajadon?
Szviet talál a népben most is,
Ki ott alamizsnát keres;
Hanem hát ne felejtsd e drága
Három szót: higy, remélj, szeress!

Most int a perc, én elmegyek,
Éltemnek szála megszakad;
De téged gazdaggá teszlek, -
Csak jámborul viseld magad!
Ez irást vedd! Ebben van a kincs,
Melyet sok hasztalan keres;
Hanem hát ne felejtsd e drága
Három szót: higy, remélj, szeress!

 A koldus így szólott; s lelke
Leszórta vén porhüvelyét;
A gyermek megsiratta őt, -
Aztán feltörte levelét…
Mi volt a gyász végrendeletben,
Mely sokszor annyi bajt szerez…?
Betűről egy betűig e szent
Három szó: higy, remélj, szeress!

Forrás: Tanodai Lapok III. évf. 13-dik szám 1858. március 25.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése