- Zsófia nővérem
emlékére –
Sötét árnyék borult e földre le,
Nincs zaj, nyugodt a földnek kebele.
Csend mindenütt, s ki hinné mégis el,
Hogy álarcz csak, mit a föld igy visel?...
Hát csend-e az, midőn a palota,
Melyet merész hatalom alkota.
Izzó agyak gondjától van tele:
Nem fordul-e a sors hamis szele?
Vagy csend-e az, ha árvák s özvegyeknek,
Kik elhagyatva félnek és remegnek,
Egy-egy sohaj száll ajkaikról el,
Míg kebelük kétségtől szorul el?...
Ti, kik az éj csendét dicséritek,
Forduljon a betegre szemetek:
Nézzétek a sápadt, szegény anyát,
Ki dolgozik, fárad naphosszan át,
S ki még sem alszik, várván a napot,
Melynek terhéből kenyeret kapott;
Vagy nézzetek be börtön ablakába,
Hol a fogolynak kötve keze lába,
Hol rémes hang riasztja a fület,
S ha csend van… e sircsend is őrület;
s nézzétek ott a gyászoló családot,
Miként sir és zokog, hogy a ki áldott
Kezével őrangyalként ápolá,
Olyan korán szállott a sir alá.
Enyészsz, enyészsz oh, kinos csendű éj,
Virasztóid fájdalma szörnyű mély;
Hadd lássanak piruló napvilágot,
Mely biztatón a bércz ormára hágott;
Az éj helyett, mely oly halk és sötét,
Hadd lássák a természet életét;
Hadd lássák a sugárt, mint terjed és
Miként kiséri mozgás, ébredés;
S mit a mezőre hajnal hullatott.
Hadd lássák a tündöklő harmatot;
Hogy a mit a rémséges éj magánya,
A gond kemény kezével szerte hánya:
Szivek nyugalmát nyerjék meg viszont,
És messze szálljon minden, a mi gond.
Ily éj volt élted is, jóm, kedvesem,
Virasztásidra hűn emlékezem;
Bú, fájdalom szaggatták szivedet,
Mely mégis oly nyugodtan szenvedett;
Gondolva, a midőn imádkozál,
Lesz angyal, a ki a siróhoz áll.
Hosszu volt éjed és örömtelen,
Részvét, segély s vigasz nemvolt jelen.
Társid sötét arczu árnyak valának,
Szülötti mind lelked mély bánatának;
De bár emészték érző szivedet.
Volt paizsod: a vallás, mely fedett,
és volt reményed; érzéd, tudtad azt,
Hogy a ki a zord télre hoz tavaszt,
S ki a sötét éjet rémségével.
Arany sugáru nappal űzi el:
Éjednek is letépi kárpitát,
S viszen magához menny kapuin át.
Forrás: Családi kör 17. szám – 1866. ápril 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése