Ó régi téli reggelek!
...Az ágyban fészkem jó meleg.
Hunyorgok félig nyílt szemekkel:
Ott kint vasszürke még a reggel.
Kint indulóra gyűl a csürhe
S tutolva szól a kondás kürtje,
Tuíjitú, tuíjitú...
Sötét az ég, nincs madara.
A fázó fákon zúzmara.
Megy most a kondás nagy csizmákkal
A fagyos, sáros utcán által.
De jó, hogy nékem nem kell menni!
De jó álmos gyermeknek lenni!
Tuíjitú, tuíjitú...
Ó ágy, ó dunyha, jó vacok!
- Ügetnek kint a malacok.
Fülük taktusra lóg konyulva
S lefekszik egy a sárba nyúlva...
- Elnyúlok én is, álmot várván,
S fejemmel turkálom a párnám,
Tuíjitú, tuíjitú...
Most itt topog s a hűs kora
Reggelben kong az ostora...
Most már a másik utcán megy le,
Tehénszarv-tülke halkul egyre...
Ott sárt dagaszt már két nagy csizma
S még alszik testem minden izma,
Tuíjitú, tuíjitú...
S eszembe jut, hogy még előbb
Tehén bőgött a ház előtt.
Közel, majd távol, sorba, sorba
S álmomban szóltam: gyűl a csorda...
- S átfordulok, elszenderedve,
A párnás, dunyhás jó melegbe,
Tuíjitú, tuíjitú...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése