Mikor még itt laktunk mindahányan,
a világ világ volt, nemcsak álom,
ebben az udvarban rózsák voltak,
ezen a falon át kihajoltak.
Petivel, Tomival erre jártunk,
a keskeny utcában kiabáltunk;
ahol e ház áll most, ott szánkóztunk,
a havas gazokon átgázoltunk.
Később a garázsban megkötözött
bagoly ült ama fa lombja között.
Megvan még a bagoly, vagy elszállt már?
A sötét utcában árnya kószál.
Elröppent a bagoly; szörny-alakja
szárnyával az eget beborítja,
sárga nagy szemének fénye lüktet;
magával vitte az életünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése