- Pusztakamarási vadásztörténet -
Feri bácsi friss hajnalban
Kiballagott a mezőre –
Süldőnyulat hozott haza,
Jó pecsenye lesz belőle.
Jancsinak is kedve szottyant
Ettől a nyúlvadászatra,
Addig kérte Feri bácsit,
Míg a puskát vállra kapta.
Már a mezőt áthaladta,
Odaért az erdőszélre,
Fák és bokrok hűvös árnya
Hívogatta pihenésre.
Le is dőlt hát és legalább
Álmában lőtt nyulat, sokat –
Oh, be rossz a fölébredés,
Lepuffantja az álmokat.
Szomorúan ébred Jancsi,
Nyúl nélkül hogy’ menjen haza?
Kineveti és egy hétig
Csúfolja majd a kis Kata.
Egyszerre csak... mi, mi, mi, mi,
Mi mozog ott a bokorban?
Füttyent egyet a vizslának:
Hozzon neki nyulat onnan.
Vizsla ugrik, nyúl is ugrik,
Ámde a másik oldalon,
Puska dörren és felsóhajt
Jancsi: „Ezt már meg nem kapom”.
Elment biz’ az, a vizsla is
Szégyenkezve elsompolyog, -
Jancsinak kell vigasztalni,
Bántja nagyon ez a dolog.
„Kedves vizslám, sohse búsulj,
Feri bácsi lőtt már egyet,
Ottan lóg már a kamrában,
de máskor majd te se engedd!”
Ránézett a ravasz vizsla
S mintha mondta volna szája:
„Te meg, Jancsi, ügyesebben
Küldd a golyót majd utána!”
Elindultak aztán búsan,-
Ám egyszerre csak elszaladt
A vizsla úgy, mintha űzné
Valami okos gondolat.
S mire Jancsi a házhoz ért,
Nyúllal állt a kapu előtt:
Kilopta a kamrából azt,
Mit reggel Feri bácsi lőtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése