Gyászos hantok bús honában
Bánatimmal elkesergek:
Mennyi sír van... s most is hallom:
„Temetésre szól az ének.”
A halálnak „mementó”-ja
Zúgva kél a messziségnek,
Majd felém csak azt susogva:
„Temetőbe kit kísérnek?”
- Oly sötét van lenn a sírban...
Oh! de ott a szív nyugodtabb! –
Vajon ki az, kit temetnek?
„Akárki! már nem földi rab.”
Este lőn már, - s még itt sírok...
Árva lelkem szenvedő rab,
E rab súgja: aki porlad
„Nálam százszorta boldogabb!”
(Forrás: Udvarhelyi Híradó 1877.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése