Nyári éj. A holdsugár
Szelíden hull le a tájra,
S a Balaton habjain
Játszadozva fut sugára.
És a hullámzó tavon
Tovaring egy kicsi sajka,
Benne ifjú és leány
Egymást átkarolva tartja.
Jő egy felhő s eltűnik
A szelíd hold fénysugára,
A sötétség ráborul
A csolnakra és a párra.
Már nem látszik semmi se’
Csak dasl hangzik fel a légbe’,
Aztán csókba olvad át
Majd elvesz a semmiségbe.
Már nem hall’szik semmi nesz,
Az evező áll pihenve,
És a két szív egybeforr
Édes, édes szerelembe’...
(Forrás: Zalai Közlöny 1901. 26. szám)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése