Előttem fut
a végnélküli országút
s bottal a kezemben,
az apostolok lován
nekivágok.
Integetnek az útszéli virágok,
körülöttem hegycsúcsok bóbiskolnak
és alszanak a titokzatos erdők.
Előttem az út,
s az út mentén jegenyék,
levelüket pergető,
hajlongó jegenyék.
Gyönyörűség így vándorolni!
Menni egyedül
falucskából falucskába,
patakon át, mezők szélén,
s nézni, hogy futnak a felhők
mifelőlünk más határba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése