Dr. Monus Ferenc: Kollégiumi deák Kölcsey Ferenc s a „frankírozott” levél

A 18 éves Kölcsey Ferenc kollégiumi deák az 1808. évi május 19-én levelet írt Kazinczy Ferenc tekintetes úrnak, a széphalmi mesternek, melyben helyreigazító megjegyzést tesz a „Pataki földabrosz” keletkezési idejére vonatkozóan. Nagy embereknek kijáró tisztelettel és szerénységgel írja sorait az „esmeretlen ifjú” s bocsánatot kér a vakmerőségért, hogy soraival fontos dolgai között háborgatja a tekintetes urat.

A nagy tisztelet kifejezéseképpen, hogy Kazinczy a levél átvételénél taxát ne fizessen, a levél teljes viteldíját megfizeti Bottlik Mihály debreceni postamester Várad utcai (ma Ferenc József út 85. sz. alatti) postáján.

Kazinczy gyorsan válaszol a nagyreményű ifjúnak, megköszöni a felvilágosítást s boldog annak hitében, hogy az okos ifjú egykor munkás tagja lesz nemzetének. Tanácsokkal látja el, a szép stílus finomságaira figyelmezteti és még különösen egyre: „... A jó tónus ellen vétkezett Kedves Öcsém Uram, hogy levelét frankózta. Az nincsen szokásban s megbántásnak vétethetnék, mert vagy szegénynek, vagy csúful-fösvénynek láttatik vallani azt, akihez így mégyen a levél. Örömest fizetem én – írja tovább – a Posták taxáját, ha még feljebbre rúgtatja is az Uralkodás.”

Ebben az időben a levelek szállításánál az úgynevezett „fél francatura” volt szokásban: a viteldíj felét a feladás alkalmával a feladó, a másik felét a kézbesítés, illetve átvételnél a címzett fizette. A feladóhivatal postamestere a levélborítékra színes krétával feljegyezte azt az összeget, amit a címzett tartozott fizetni. Előfordult azonban az is, hogy a feladó a levél feladása alkalmával a teljes viteldíjat megfizette, mint Kölcsey Ferenc kollégiumi deák. A postamester az ilyen levél címlapjára egy színes karikát rajzolt s azt vízszintes vonással középen áthúzta, jeléül annak, hogy semmiféle díj nem szedendő az átvételnél, illetve kézbesítésnél.

Elképzelhető, hogy Kazinczy, aki korának minden kiváló emberével sűrű levelezést folytatott, milyen sok dolgot adhatott a postamestereknek, milyen jelentékeny összeget fizethetett a k. k. aeráriumnak postai költség címen; jóllehet az is gyakori volt, hogy leveleit nem postán, hanem alkalmi emberekkel, ismerőseivel, barátaival, vagy vásárokra járó kereskedőkkel küldözgette. Amikor Érsemlyénben lakott, nem egy levelét vagy pakétáját a debreceni vásárra jött ismerőse, Rickl József Zelmos itteni jó hírű alkalmi ember vitte tovább Semlyénbe, vagy Rickl őrizte tovább, míg Kazinczy nem rendelkezett azokkal.

A postaviteldíj ez időben nem volt olcsó, a napóleoni háborúk okozta rendkívüli pénzügyi helyzet miatt a kormány évről évre emelte a levelek tarifáját s emellett a posta megbízhatósága sem volt mindenben kielégítő. Ez utóbbit Kazinczy többször szóvá teszi leveleiben. Kazinczynak egyébként is oka volt arra, hogy a posta működését állandó bírálat alá vegye: hiszen senki akkor nem levelezett annyit, mint ő, tehát nap mint nap tapasztalta a posta rendetlen járását, hiányosságát. Egy alkalommal pedig postán utazása alatt felborult vele a postakocsi s összezúzott tagokkal volt kénytelen útját folytatni. Mint írja, a „Várad melletti Hévvíz feredőbe” keresett bajára orvoslást s két hétig pihente a postai utazás következményeit.

Kölcsey az említett atyai hangú levélre és intésekre ismét nagy tisztelettel válaszol s magát kegyes gráciájába ajánlja a nagy tekintélyű írónak: „Elszégyenülve vallom meg levelem elküldése módjával ejtett hibámat – írja szerényen -, de bátorkodhatok talán bocsánatot reményleni s azt hinni, hogy nem fogja a Tekintetes Úr azon immoralitást felőlem feltenni, hogy olly illetlen gondolatok fordulhattak volna meg eszemben” stb.

És ezt jogosan hitte a kiváló kollégiumi deák: a Tekintetes Úr nem neheztelt meg reá, de még egy intést adott azért az ifjúnak és pedig, hogy ezután küldendő leveleire utolsó posta gyanánt ne Kassát, hanem Újhelyet jegyezze fel, mert ha Kassára „utasítja” azokat, úgy jelentékeny késedelem származik a kézbesítésnél.

Kazinczyt mindig jellemző kedves, meleg hangon fejezi be Kölcseyhez intézett első levelét: „Kikérem Kedves Öcsém Uramnak huzamos barátságát, levelezzen velem, én adósa nem maradok.”

És e két levéllel megindul a 18 éves deák és 19 éves író között olyan irodalmi levelezés, mely mindkét kiváló ember életében élmény volt, az irodalomtörténelemnek pedig megbecsülhetetlen értéke. Mélyreható, közel 20 éves barátságot eredményezett Kölcsey első „frankírozott” levele a Tekintetes Úrhoz. (Kazinczy Ferenc Levelezése. Közzéteszi: Dr. Váczy János. V. kötet, 1807-1808. Budapest, 1894. Magyar Tudományos Akadémia kiadása.)

(Forrás: Debreczeni Képes Kalendáriom 1939., 39. évf.)