Bali Mihály hóhér és családja
(A kép forrása:
http://www.huszadikszazad.hu/index.php?apps=cikk&cikk=4621)
Bali Mihály mestersége ugyancsak sok szóbeszédre ad alkalmat
az utóbbi időben.
Talán nem lesz felesleges most az ő pályafutásának
legelejére visszaemlékeznem...
*
Mikor 1877. évi október elején a Szerém megyében állomásozó
hetedik huszárezred újoncai bevonultak, Bali Mihály faddi legény sem álmodta,
hogy mily nevezetes fordulópont ez életében. Odahaza pásztorember volt a
javából. Nem afféle színpadi talmi bojtár, aki napszám után éldegélt, mert aki
ilyesmit mer állítani, az még nem látott oly eleven bojtárt, aki világ csúfjára
napszámba járna.
Az újonnan berukkolt regruta értette elhagyott mesterségének
minden csínját-bínját. – Hideget, meleget fel sem vevő, álmatlansághoz, ébren
alváshoz hozzászokott, mindenféle hájjal megkent, izmos fiatalember volt, akit
mikor rettegett szakaszvezetője, a szabadszentkirályi nemes Evva firer úr
töviről-hegyire kihallgatott, az apró szemá, sasorrú regrutára kimondta a
szentenciát:
- Ebből huszár lesz!
A tapasztalt szakaszvezetőt
nem hagyta cserben emberismerete. Jóslata bevált. Mikhael Bali csakugyan
olyan kemény huszár lett, aminőt az úristen csak jókedvében teremtett.
Az újonckiképzés után a századot, ahol szolgált, O-Pázua
gazdag sváb községben szállásolták el. Egy hónap múlva egy szelíd, csendes
természetű huszár panaszkodott a szakaszvezetőnek, hogy nem állja ki tovább a
dicsőséget, mert fösvény házigazdája tökmaglevessel traktálja, pedig a
katonának fél font hús és annak leve dukál.
- Ha máshová nem kvártélyoz el a firer úr, akkor vagy fejbe
puffantom magam, vagy pedig kénytelen leszek megszökni – sóhajtott az
elkeseredett legény.
- Tessék, firer úr, engem oda kvártélyozni – csengett Bali
Mihály -, majd ráncba szedem én azt a nímetet.
Kívánsága teljesült. Ígéretét emberül be is váltotta, mert
nemsokára a gazdag sváb jelentkezett a század őrmesterénél, Haiflein Istvánnál.
- Strázsamester úr, ha Istent ismer, szabadítson meg a
huszáromtól, mert az boszorkánymester. Turkál a drága ételekben, s ha nem azt
tálalják föl neki, amit szeme-szája megkíván, akkor vagy elapad a legjobb fejős
tehenem, vagy pedig tej helyett csupa vért ád. Ha bemegy az istállóba, a seprű
elkezd előtte táncolni. A múlt héten, hogy nem kapott mindjárt bort, elővett a
hóna alól egy fából faragott nyulat s letette az udvar közepére és rákiáltott:
- Cimbora, hopp!
S a nyúl leszaladt a pincébe s két hordó ó-borom ecetesedett
meg.
A megrökönyödött sváb végre húsz forintot kínált Bali
Mihálynak, ha más gazdát szerencséltet jelenlétével, de a furfangos huszár
kijelentette, hogy nagyon meg van a kvártélyával elégedve, mert nem minden
bokorban akad olyan buta sváb, mint az ő kvártélyadója.
A következő év nyarán – a napokban múlt harminc esztendeje –
az osztrák-magyar monarchia csapatai átlépték a Szávát s a hetedik huszárezred
ötödik századát küldötték előre, akárcsak színlaposztók lettek volna,
Philippovich táborszernagy nagyhangú kiáltványával, melyben biztosította az
írástudatlan bosnyákokat, hogy nem mint ellenség, de mint jóbarát jött az
osztrák ármádia, hogy a sokat szenvedett országban békét teremtsen.
Az írott malaszt azonban nem talált hitelre, a szabadságszerető
bosnyák nép, akiket felkelőknek neveztek el, jobban megértette a puskák és
ágyuk nemzetközi szózatát s erre apellált Maglájnál, tőrbe csalták az ötödik
huszárszázadot, a sebesült, védtelen magyar fiúk számára nem volt pardon s a
lemészárolt legényeket hajmeresztő kegyetlenséggel megcsonkították.
A magláji vérfürdőt megbosszulandó, Philippovich tábornok
másnap rajtaütött a törökökön, széjjelszórta őket s a foglyok közt hat előkelő
bég is volt, akiket elrettentő például kötél általi halálra ítélt.
Mohamedán emberre nézve nincs ennél borzasztóbb halálnem.
Vallásos meggyőződése az, hogy kibe beléfojtják a lelket, az nem juthat a
Tubafa árnyékába s nem részesülhet a paradicsom örömeiben, ahol örök boldogság
vár az igazhívőre.
Hóhér nem volt a kéznél, Philippovich felszólította a
katonákat, hogy ki akarja megbosszulni a magláji huszárokat s ki vállalkozik a
bakó szerepére. De a tizenharmadik hadtest egyetlen legénye sem mozdult. Bali Mihály valahol patrullban
járt s mikor értesült a hadvezér felszólításáról, jelentkezett Evva
szakaszvezetőnél:
- Sok jó pajtásomat csúfolták fel ezek a vad bosnyákok.
Felkötöm én akár az egész görbe országot, csak bízzák rám.
Szemtanúk beszélik, hogy Bali Mihály, akit Philippovich
egyik lovászának civilruhájába bújtatott, kiválasztott egy terebélyes kőrisfát,
melynek egyik kiálló ágára futrázs kötelekkel egyik béget a másik után kötötte
fel oly boszorkányi ügyességgel, hogy pár pillanat alatt kiszenvedtek. Azután
valóságos akasztó humorral mondotta:
- No most bégethettek, báránykáim!
Philippovich háromszáz forinttal honorálta ügyességét, mit
Bali Mihály azonnal Faddon lakó édesapjának küldött el, aki két keze munkájával
kereste kenyerét.
Szarajevo bevétele után sok munka várt Balira. A kivégzések
napirenden voltak. Izgalmas, vérfagyasztó jelenetben nem volt hiány. A herkules
termetű, óriási erejű bosnyákok közt nem egy akadt, aki széjjeltépte az
akasztófa láttára kötelét s kiragadta a legközelebbi katona fegyverét s azt
lelőtte. A többi katona azután rávetette magát az óriásra s puskatussal verte
agyon s Mohamed híve bejuthatott a paradicsomba.
A hadjárat lezajlása után a hetedik huszárezredet Grácba
helyezték, amikor Bali Mihály is levetette civil gúnyáját s felöltötte újra az
angyalbőrt.
*
Egy alkalommal Grác gyakorló terén nagy parádé volt.
Tegetthoff altábornagy szemlélte meg a díszben kivonult huszárokat.
A tábornok az arcvonal közepén, fényes kíséretével egyszerre
megállott. Mecséry ezredes vasvillaszemekkel méregette végig a legényeket, hogy
vajon melyiknek lova, vagy rendetlen ruhája szúrt szemet a szigorú tábornoknak.
Tegetthoff Bali Mihályra mutatott:
- Scharfrichter? (Hóhér?) – kérdezte tőle ismételten.
- Jelentem alássan, méltóságos, vitéz generális uram, nem
értem azt a bikkfanyelvet -, felelte a hóhér.
A tábornok erre torkára tette kezét, melyet gyorsan fölfelé
rántott.
- Kok! Kok! Was? – kérdezte mosolyogva.
- Igenis, méltóságos generális uram, értek ahhoz is – volt a
válasz.
Mikor azután letellett a három esztendő, Bali Mihály ismét
visszakerült falujába, pár év múlva, Kozarek halála után, alázatos kérvényt
nyújtott be Kozma Sándor királyi főügyészhez, melyben Boszniában a civilizáció
körül szerzett érdemeire hivatkozva, pályázott a pesti hóhérságra.
Kozma Sándor a sok pályázó közül, akik között diplomás
ügyvéd is akadt, őt neveztette ki.
Vajon hitte-e Bali Mihály uram, aki több mint harminc
esztendeje fojtotta az első bosnyák bégbe a lelket, hogy valamikor oly temetéseken
fog részt venni, ahol a királyi ügyész tartja a halotti prédikációt?
(Forrás: Debreczeni Szemle I. évf. 18. szám, 1912. ápr. 28.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése