I.
Szűkes és szürke, szomorú szobácska.
Festett bútorok és fakult falak.
A varrógép szapora kattogása
Méri a percet, mely sebten szalad -
Ó pedig pénz ám minden pillanat! -
Pénz, gondtalanság, csillogás, vagyon:
Mindez itt színes, hímes álmodás csak, -
Kis varrólány sóhajt: nehéz nagyon
Keresni pénzt és varrni selymet - másnak...
Piciny cipője a pergő pedálon
Fürgén kopog. - S míg künn leszáll az est:
Lelkébe’ halkan - tarka, csalfa álom! -
Valami melódia muzsikálni kezd.
Nagy titok ám az... Nincs is tanú rá más,
Csak a falon a hímzett Házi Áldás,
Meg az ablak közt az a pár virág:
Mikor - a zúgó gép fölé hajolva -
Kicsi szíve nagy vágyával dalolja
A bűvös, csábos - Ékszer-áriát...
II.
Bársonyos, bánatos, ájtatos alkony.
Bársonyos-selymes pici budoár.
A festett hajú, festett lelkű asszony
Kiréved az estbe. Renyhe, rőt homály.
Végetlen percek... Tán az idő is áll. -
S valahol egy varrógép dalba fog,
Meglopva orvul a kis szoba csendjét, -
Jaj, szomorú dal: benne felzokog
Egy alvó emlék, egy elföldelt emlék...
S a rágondolás száz színből szőtt szárnyán
Csak visszaszállong, visszazsong a múlt:
Szines szegénység... szétködlött szivárvány...
S egy melódia... hervadt... megfakult
Egy melódia. Lopva jő csak, halkan
De így, violás, vádas alkonyatban
Lelket megejt, lenyűgöz, fogva tart -
S a kurtizán, a kerevetre rogyva;
A selymes-pelyhes párnákba zokogja
Az ábrándos, szűztiszta - Rokka-dalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése