Törökök és magyarok összecsapása. Metszet a 17. századból
Forrás: www.wikipedia.org
(Ballada)
Dráva szélén, Dráva partján,
Nagy sereggel áll az ozmán…
Nagy sereggel, – – nagy haraggal
Száll most szembe a magyarral…
Sok töröknek kardja
Villog a magyarra. –
Legelőbb is Szigetvára
Van kitüzve ostromlásra…
Zrinyi Miklós bent a várba,
Készen élet, és halálra;…
Bízik Istenében,
Bízik hű népében. –
– Szigetvárnak kapitányja,
Szolimán javad kivánja –
Azt izeni szépen néked,
Add fel ezt a hitvány fészket…
Add fel a várt, add fel
Magad menj békével… –
– Törököknek a császárja
Tőlem azt hiába várja…
Kardcsapás nélkül megadni
Önmagát,… s a porba hullni –
– Porba hull a gyáva –
Nem magyar szokás a’.
Hull a golyó mint a zápor,
Nagy felhő a török tábor…
– Kis darab föld Szigetvára
El is mossa nem sokára
Elmossa a zápor
A nagy török tábor…
Csak a benső vár van hátra,
Oda ember kell a gátra!…
Egy nagy ajtót kell kinyitni,
S ugy lehet a várba jutni…
Akkor lesz ám meleg
Mikor a nyílik meg…
Egy nagy ágyú van mögötte,
– Sárga rézből – van kiöntve…
De a kit majd czélba vesz az
Sárga réznél sárgább lesz az…
Tele van az vassal,
Gyilkoló halállal…
Elhullott vitézek kardja,
Lándzsák kopják tört darabja…
A mi vas csak volt a várban
Mind ott hever a torkában
Mindegyik egy halál,
Jaj annak kit talál…
Bent a várnak udvarában,
Jár kel Zrinyi diszruhában,…
Mintha esküvőre menne,
Lógg a vállán czifra mente…
Pedig halálára
Öltözött fel mára. –
Száz arany van a zsebében,
Villogó kard a kezében…
Hogy ha nem villoghat a kard,
Hogy ha halva összeroskad –
Legyen, mit elvigyen
A ki hozzá megyen. –
– Körül van már a vár véve,
Innen ki nem megyünk élve…
Esedezni, rimánkodni
A ki tud, az ki fog jutni…
Menjen a ki akar,
Maradjon, ki magyar. –
A ki hitvány, a ki gyáva,
A ki mász a föld porába,
A ki nyalja mások talpát,
Az csak menjen a meddig lát
Török császár néki
Kegyelmét igéri – –
– – Kinek nem kedves hazája,
Kinek élte, – s vére drága…
Kinek nincsen becsülete,
S a nélkül is van élete
Könyörögjön szépen,
Eleresztik épen…
Szóla Zrinyi;… kis csapatja
Fényes kardját villogtatja,
Villog a kard,…dobog a szív…
Hazájához mindegyik hív…
Ha szerették élve,
Meg is halnak értte. –
Jön a török,… a vár hídja
A sok népet alig bírja
Négyesével hármasával
– Égbe szálló orditással –
Rohannak a várba,
Parancsszót se várva. –
Egy hatalmas dördülésre,
– Az utolsó nagy lövésre –
Recscsen a híd,… jobbra balra
Hull a török a patakba…
Szőke viznek habja
A vért odább adja. –
Szőke viznek véres habja
Szolimánnak azt susogja…
Elveszett a néped dísze…
Erős lenni tudsz-e, birsz-e?…
Szegény dehogy tudott
Halva összerogyott. –
Uj csapat jön,… uj haraggal,
Szikrázó szem – éles karddal…
S mint a gáton átcsapott viz
Mindent ront s magával hord visz
A mi utját állja –
Ugy rohan a várba…
Harczi zaj kél,… harczi lárma,
Csattog a kard,… cseng a dárda…
Csillog villog a kard éle…
A hegyéről foly a vér le…
Ha egy helyre menne,
Egész patak lenne…
Tizszer annyi ellenséggel
Harczol Zrinyi vitézséggel…
De mi haszna,… mind hiába
A halál csak megtalálja…
Megtalálja végre
Kifoly drága vére…
Vitézsége, hős halála
A történet táblájára
Fel van vésve,… és örökre
Ott fog állni tündökölve…
Tündöklése annak
Kincse a magyarnak.
Vasárnapi Ujság 1856. october 12-én (41. szám.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése