Biai-Föglein István (1905-1974): Postáslány
Alit tíz s néhány éves még,
Nincsen játéka már,
Kora reggel és délután
A – hivatalba jár.
Ragaszt és mér az asztalán,
Kezén jár száz csomag,
És mindegyiken az írást
Kutatja hallgatag.
Ruha van ebben. Abba meg
Cukorkát küldenek.
- Be jó is annak, akinek
Szánták az emberek!
Lelkét ilyen s más gondolat
Repesve járja át,
Miközben újra jönnek, és
Megverik ablakát.
Kicsiny dobozt hoznak s ezen
Jegygyűrű szócska áll.
Olvassa, nézi, nézi és a
Sóhaja messze száll...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése