2013. okt. 23.

Makai Emil (1870-1901): Az öreg úr



Templomba hívják, péntek este.
... Csitt, csendesen jó emberek!
Az orvos senkit sem ereszt be,
Az öreg úr nagyon beteg.
A romlás ellen mi a zsoltár?
Tízen vagyunk épp - mondjuk el.
Hisz ahol ő van, nem kell oltár,
Az isten háza az a hely.

„Mely nem dicsér mindenha Téged,
Szakadjon ketté az a húr –„
Szívébe markol az enyészet,
És csupa szív az öreg úr!
... E résen át, be nem mehettek,
Jól látni - ott a szenvedő...
Ne sírjatok, hisz csak a szentek
Szenvedtek úgy, mint szenved ő.

„Az, aki jámbor, istenének
Nem hányja föl a bánatot –„
Úgy-e, ilyennek ismerétek
Ti mind a jó öreg papot?
Nem zúgolódó, nem mogorva,
... Látjátok ajkán a mosolyt?
Múlt ünnepen, így mosolyogva
A mennyországról szónokolt...

Ki igazgatja, - az a bátyám,
A virrasztók, testvéreim.
Mindannyi boldogsága árán
Könnyítne szenvedésein.
Ha rájuk néz - hogy mosolyognak!
Ha elfordul, mind könnyezik.
Ti mostohái voltatok csak,
Mi volt ő nékem és nekik!

Maga maradt - mi tova szálltunk,
Amire beesteledett...
S míg egy-egy csókra hazajártunk,
Már gyom nőtt a küszöb felett.
Lett volna puha fészke máshol!
De itt dőlt rommá köztetek,
Nem vált el soha templomától,
Nem vált el soha tőletek!

Az est az égen ott talál még
Egy-két elkésett sugarat,
Mikor még nem nyúlt el az árnyék
S rózsákat ejt le még a nap;
De a magányos öreg úrnak
Ily szépen nem alkonyodott -
Az árnyak, azok ráborultak,
De már a fényből nem jutott...

Két éve, hogy csak romja annak
A tisztes ősznek, ami volt;
A régiből szíve maradt csak -
Mondjátok, van-e rajta folt?
A gyűlöletből egy szemernyi
Ha rátapadt-e valaha?
Mert nem tudott mást, csak szeretni,
Úgy mint még senki és soha.

Hogy vitte úgy-e házról-házra
A verset, mit a fia írt!
S odaszorítva ajakára,
Ronggyá csókolta a papírt.
Isten helyett egy szőke lányról
Dalolt a pogány troubadour -
És mégis elolvasta százszor,
És sírt, és sírt az öreg úr...

... A zsoltárt hol is hagytuk abba?
Ne vétkezzünk, jó emberek;
Imátokat mi se zavarja,
Én betegünkhöz bemegyek.
Ott folytassátok, hogy a jámbor
Nem halhat úgy meg, mint a gaz -
... Ah, feje fölött gyertya lángol!

Ne folytassátok - nem igaz...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése