Egynehányszor találkoztak csupán
A borús szemű, csöndes szavú leány
S a könyveinek élő, szomorú,
Sápadt, szótlan fiú.
Kezük alig hogy egyszer összeért - - -
Jött egy úr. Hideg, hallgatag, kimért.
S a fiú nem is tudta meg talán
Hogy férjhez ment a leány.
- - - Búsabb történet ez, mint annyi más,
Hol a válás sorvasztó néma gyász,
Hol csak elfojtott sóhajtás remeg
És forró könny pereg.
A sóhaj, mely zokogásba vész,
Édes álomból való ébredés
S idővel a bánat végtelenül
Szép emlékké derül –
- - - Nékik a múltból semmi sem beszél,
Szívükben nincs dal, álom, szenvedély,
Örök emlékül nékik nem maradt
Egy édes pillanat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése