Fütyül a szél ott kinn,
Tépázza a fákat,
Betakarja hóval
Az idegen tájat,
Fagyos kézzel rázza
A kis vászonsátort,
Hóval lepi be a
Magyar huszártábort.
Kinézek a kicsiny,
Pókhálós ablakon,
Messze hegyeken túl
Száll a gondolatom;
Messze hegyeken túl
Az a széles róna,
Könny gyűl a szemünkbe
Ha beszélünk róla.
El-elemlegeti
Az egyik az anyját,
A másik elhagyott,
Csendes kis faluját.
Aztán csend áll be –
Egy-egy sóhaj lebben
De, hogy ez kihez száll,
Nem mondja senki sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése