A perzselő nap alatt vánszorogtunk,
szívünk hatalmasakat dobogott,
arcunkon patakokat vájtak
a verejtékcseppek.
Három mázsa árút toltunk
egy rozoga szekéren,
motorok száguldoztak mellettünk,
fülünkbe dudáltak,
szemünket kicsapó gáz borította el,
aztán csupasz vállú,
selymes asszonyok illata szédített.
A lócákon munkátlanok tömege
ült, várt, olvasott, köpködött –
A templomban ebédre harangoztak,
minket az éhség fojtogatott;
társam kilógó ingébe törölte arcát,
én száradó torkomat
nyállal nedvesítettem,
nagyokat lihegtem
és egy pohár víz volt minden vágyam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése