A szavakat, mikért meghaltok,
a gyilkos megkaparintja.
Az ő nevükben ölnek,
- a ti nevetekben.
Lám a fecsegők
a szót vetik sárba.
Hóhér hangja száll ma,
csenddel fojtsd el őt.
Igaz, ige nyomán
torz visszhang ne keljen,
minden szó rekedjen
az árulók torkán,
a lég legyen ólom,
ajkukra hegedjen,
szurkot lélegezzen
tűzmellhártya, s forrjon.
Bőrükbe varrva:
hazugság-bugyrok,
torkuk a szók tiltott
jelentése marja.
A szavak igaz, szép
értelme lázadjon,
egy néppé dagadjon,
rázza puszta öklét!
Kínban megdagadt
ereiket nézzed!
- Az izmukba mélyedt
lánc nem cáfolat.
Ez könny célbavett
millió igéje...
Golyó éri? Vére
szül új életet.
- Ki lőttél, olvasni
tudsz-e, idegen?
Saját szabadságod
ölöd a helyen.
Kérgeskezű asszony,
Szabadság, anyjának
vall az is, ki drága
szívedbe vasat nyom.
Tűzzel szemben, járj csak csendben,
többet szó se mondana,
mint a könnyes Budapesten
elhullt fiúk mosolya.
(Ford.: Nyéki Lajos)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése