Hűs szél kel a tenger fölött,
Szól: „Félre lomha, szürke köd!”
S a révbe, hol hajók tanyáznak:
„Eltűnt az éj”, szól, „fel a vásznat!”
S a partokon tovább lebeg:
„Közelg a nap, ébredjetek!”
Az erdőhöz suttogva szólt:
„Bontsd szét zöld lombod, lobogód!”
Pihenő szárnyát a madárnak
Legyintve mond: „Dalodra várnak.”
„Kakas!” kiált a falun át,
„Pirul a regg, fúdd harsonád.”
Aranykalászt álmából felkelt:
„Hajlongva üdvözöld a reggelt!”
Beszól süvöltve a toronyba:
„Hirdesd a hajnalt csengve-bongva!”
S a temetőben felzokog:
„Csitt, csitt! Ti még nyugodjatok!”
(Fordítója számomra ismeretlen)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése