Jókai Mór: A tudománynak nincs háza!

Jelige: „Az eszterágnak is van fészke.”

Párduczos apák! és minden párducz nélkül

Megszületett fiak, tekintsetek széllyel.

A kik itt laktok a boldog Kanahánaban,

Mely, mint mondják, egykor folyott mézzel, téjjel.

- Bizony mézzel, téjjel!

Be sok ékes város, be sok csinos helység

Emelkedett e szép darab földön szerte.

A hány palota van, ha azt megolvasnák:

Fölmenne a száma talán százezerre:

- Bizony százezerre.

Várat is épiténk, a mennyi csak kellett.

Igen sok nem jó már, csupán kisértetnek.

A mi pedig megvan, roszul kamatozik,

Mert haszonbért tőle nem igen fizetnek –

- Bizony nem fizetnek.

Épiténk odakinn, jó Pest város végén,

Nagyszerű palotát, szép tágas termekkel;

Katonát növelő iskolának valót,

Mintha azt a magyar nem tudná, hogyan kell?

- Bizony tudja, hogy kell!

Városnak, megyének van mindenütt háza,

Nem jó, ha a törvény az ég alatt lenne,

Megáznék, megfáznék, ellopnák, vagy épen

Hozzátennének – és kár történnék benne.

- Bizony nem jó lenne.

Mulatságra való házunk is van már sok.

Szinházak, táncztermek, lovarkör, sercsarnok,

Külön épületet kaptak a lovak is.

(Elismerjük róluk, hogy ők nemes barmok)

- Bizony nemes barmok.

Vannak házaik a gonosztevőknek is:

Házgyujtogatónak, gyilkosnak, tolvajnak.

Bár azoknak bokros érdemű lakói

Nem igen örülnek azon, hogy ott vannak,

- Bizony nem ők annak!

Sőt már a bolondok számára is épül

Az országos nagy ház, (el se férnek ebben;

Még mikor csurdultig tele lesz bolonddal,

Akkor is odakinn lesznek sokkal többen,

- Bizony sokkal többen).

Boldog, boldogtalan maga ura immár.

Mars, Mercur és Bacchus fel van palotázva,

Bűnösnek, bolondnak van díszes hajléka.

Csak a tudománynak nincsen nálunk háza

- Bizony nincs még háza.

Pedig ez a fegyver! pedig ez a törvény,

Ez nevel jó embert és igaz honpolgárt,

Ez alapja minden nemzet életének

És mégis mindeddig senki sem gondolt rá –

- Bizony nem gondolt rá.

hogy még sincs otthona, a hová gondterhes

Homlokát lehajtsa, mind e mai napig.

Mások udvarán él, mint valami jött-ment:

Keserű, keserves zsellérségben lakik.

- Bizony csak ugy lakik.

No de majd máskép lesz! Hozzá fogunk végre

S a mit elmulasztánk, azt most helyre ütjük;

Áldozatfillérek milliókká nőnek:

S tudományunk úri házát felépitjük,

- Bizony felépitjük.

(Forrás: Jókai Mór összes művei XCVIII. kötet 5-6. old. - Bp., Révai testvérek kiadása 1904.)