2017. okt. 6.

Jean Cocteau (1889-1963): Forditás baszkra



A bojtár orcái pirosak. A kakas rosszul kukorékol. Az idő mintha kiderülne. A szántóvető esőt óhajt. A hegyekben a felhők gyorsan egybeállnak és szétfoszolnak.

A nép ezen a tájon igen kedveli a táncot. Sétált már? Az erdő két kilométerre esik, de ott árnyékot lel az ember.

Az öszvér sok terhet elbír. Derék állat és tetszetős. Az itteni labdajáték bizonyos erőt és sok ügyességet kíván.

Pompás ez a forrás. Messziről idejárnak. Szereti a vizet? Igen, de inkább kedvelem a bort. A nyájak kolompjai kimerítik a beteget. A sasok szárnymozdítás nélkül szállnak. A magaslat érdekes távlati hatást nyújt: A kislány le akart tépni egy kék bogáncsot, de az a szakadék másik felén volt.

(Ford.: Illyés Gyula)
(Forrás: Jean Cocteau válogatott versei - Európa Könyvkiadó Bp.,1961.)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése