I. A romantika Magyarországon
II.
a) Jókai helye a romantikában
b) Regényének jellemzői
c) Motívumok
d) Cselekmény
e) Szereplők
III. Összegzés
A
romantika a művészet történetének hatásos korszaka. Hatásának titka több okban
rejlik: a szabadságeszményt írta zászlajára; a személyiség korlátlan
kibontakozásának lehetőségét adta meg; engedte a fantázia szárnyalását és
nyíltan vállalta a mély érzelmeket.
Hazánkban
a romantika jóval tovább maradt uralkodó a művészetekben, mint a korábban
felvilágosult Nyugat-Európában. Ennek egyrészt történelmi (az 1848-49-es
szabadságharc leverése) és társadalmi (a kapitalizálódás és abból fakadó
csalódottság csak később alakul ki) okai vannak. S van egy sajátos ok is, ez
pedig Jókai Mór regényíró művészetének rendkívüli hatása, amely a 19. század
második felének szépprózáját uralta. A romantika elnevezése is a regény
jelentésű „román” szóból származik, a középkorban ugyanis így hívták az
anyanyelven írt beszélő műveket. A regényt is tekinthetjük a romantika
bölcsőjének: szabad teret nyitott az ábrázolásban a valóság és a fantasztikum
társításával, a líraiság szétáradhatott a kötetlen előadásmódban írt epikai
művekben is. A romantikus regényre jellemző: cselekménye változatos, kalandos,
izgalmas, a jellemformálásban a kontrasztok élesek. Egy figura vagy jó vagy
rossz tulajdonságokkal rendelkezik. A regény stílusa elszakad az egyszerű
kifejezési formáktól, helyette az emelkedettség jelenik meg mind a leírásokban,
mind a párbeszédekben.
Jókait
gazdagon áradó képzelőereje és nyelvének az élőbeszédet idéző hajlékonysága
röpítette a magyar romantika csúcsára.
Jókai
utolsó éveinek legérettebb alkotása a Sárga rózsa (1893), a puszta nagyszerű
megjelenítése. Három fő összetevője van a történetnek: a balladaszerű
cselekmény, az értékes néprajzi leírások és a paraszti idillből vett életképek.
A hortobágyi történetet gondos környezetrajza, tömör nyelvezete és nyugodt,
derűs elbeszélő hangja is kiemeli az író utolsó korszakának alkotásai közül.
Zárt
és különös világ ez, ahol a gesztusoknak, a tárgyaknak nagy szerepük van. A
Decsi Sándor, Lacza Ferkó és Klárika szerelmi háromszöge érdekes történet. A
hortobágyi csikósbojtár, Decsi Sándor és a gulyásbojtár, Lacza Ferkó versenyez
a hortobágyi kocsmáros Klárijáért, akit a kertjében termő sárga rózsájáról,
magát is sárga rózsának neveztek. A lány mindkét bojtárt hitegette, s végül a
két legény között pusztai párbajra került sor, amelyben a csikós győzött.
Sándor ravasz ellenfelét félholttá veri, ám a pusztai rózsához sem tud
odafordulni, inkább elvágtat, bele a viharba.
Jókai
e kisregénye a hortobágyi pásztorélet rajza, lakói szokásainak, erkölcseinek, s
a Hortobágy természeti szépségének maradandó értékű megörökítése.
Növeli
a kisregény értékét, hogy Jókai a puszta társadalmát a maga teljességében,
elzárkózottságában, az ember és a táj teljes egységében mutatja be. A pusztai
hierarchia, a pusztai népköltészet bemutatása nélkül az emberek viselkedését
sem értenénk.
A
Sárga rózsa azért mestermű, mert azzá teszi Jókai parasztság iránti
rokonszenve, az itt élő emberekről, az itt uralkodó társadalmi viszonyokról
adott képe, a Hortobágy festői hangulatának megkapó érzése, az események erős
sodrású drámai meséje.
A
regény megírásának közvetlen előzménye az volt, mikor 1889 nyarán a Hortobágyon
látogatást tett az író. Az itt eltöltött idő után írta meg nagyobb lélegzetű
munkáját Hortobágy címmel, amelyben a kisregény valamennyi motívuma
megtalálható.
Jókai
sokat csalódott a „fenti világ” érzéseiben, s a gyökeres kiábrándulás, a
kisemberek iránt érzett őszinte megértés jellemzi élete utolsó éveiben. Nem a
nagy, nemzeti jelleg összecsapásokat keresi, mint a múltban, hanem az emberi
élet erőt sugárzó mozzanatait. A Sárga rózsa idillbe hajló, a lélekábrázolás
józanabb romantikája ad hangot ebben a műben. Gondos környezetrajza a néprajzi
tudomány megalapozása.
Jókai,
aki ezekben az években menekül a városból, a paraszti élettől valami jobbat,
emberibbet vár, nem veszi szemügyre annak nyomorúságát, lázító igazságtalanságait.
A
Sárga rózsában a táj és az ember olyan egységet alkot, ami máshol már
elképzelhetetlen. z író külső nézőpontból közelít, nemcsak a délibábot és a
kilenclyukú hidat, hanem a gulyások és a csikósok szokásait, életmódját is
érdekességként szemlélteti. Lelkesülten számol be a gulyaterelő puli
ügyességéről, a bojtárok és a számadók délceg termetéről.
A
Sárga rózsából hiányzik a humor, a kalandosság, az ábrázolt jellemek között
erős drámai konfliktus alakul ki. Csaknem egyenlő erők ütköznek egymással: Sándor
és Jóska testi erőben, ügyességben egyenlőek, az egyetlen, amiben a gulyás
alatta marad a csikósnak: az erkölcsi érték és a belőle fakadó személyes
bátorság.
Decsi
Sándort egyeneslelkűsége, igazságérzete vezeti minden tettében, gyűlöli a
hazugságot: ezért lesz katona, s végül Klárit is azért taszítja el, mert
hazudik. És mégis, a hazugságot is vállalja, csakhogy a lánynak ne essék
bántódása akaratlan, buta vétke miatt.
A
gulyáslegény inkább sunyi okosságára bízza magát tetteiben.
Klári
jelleme egyszerre bűnbánó és kacér, odaadó és durcás, könnyelmű és bűnbánó. A
következmény balladába illő: a lány elveszíti mindkét udvarlóját.
A
doktor és a festő szerepeltetése nem bontja meg a mű egységét, sőt inkább azt
szolgálja, hogy érzékeltesse a puszta életének bizonytalanságát.
A
központi alakokat erős szenvedély mozgatja. Mindennapi, de erős és igaz
konfliktus alakul ki köztük, melyeket az író életképekben bontakoztat ki. A
csárdában játszódó évődésektől a pusztai tennivalón és adásvételen át a
révházban veszteglő népek trécseléséig. Ez teszi lehetővé, hogy a jellemek, a
történet balladai zártsága ellenére, árnyalttá váljanak.
A
regény nagy értéke a balladai és életképszerű elem ötvözése. A történet
zártásából és a jellemek árnyaltabb bemutatásából egyaránt következik, hogy
megnő a tárgyak és gesztusok jelentősége. Így kap jelképes értelmet a címadó
„sárga rózsa”, az arannyal befuttatott függő, vagy Lacza Ferkó váltójának
kiegyenlítése.
A
Sárga rózsa újszerű hangja Mikszáth novelláira és kisregényeire emlékeztet.
Jókai
képzelete térben, időben, témában egyaránt rendkívül gazdag. Régmúlt koroktól a
megélt jelenen át az elképzelt jövőig, Magyarországtól távoli földrészekig
terjed érdeklődése. Megeleveníti a természetet, a mesterségeket, a gazdasági, a
társadalmi életet. Romantikus látomásai hitelesen jelennek meg. Méltán nevezzük
őt irodalmunk nagy mesemondójának.
(Forrás: Házi dolgozatok
könyve – A romantika irodalmából, ITEM Könyvkiadó – Szerkesztette Maczák Edit,
99-101. old.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése