Kukorít a kakas. Szürkül az ég alja.
Hajnalra gingallóz a falu harangja.
Fölébred a madár a harmatos lombon.
Iszik a virágból, s a magasba röppen.
Riog a kanász a tülökkel a dombon.
A koca az ólban felfülel és röffen.
Az eb is elhagyja a boglyának alját;
ásít, nyújtózkodik, lerázza a szalmát,
s megnézi a kútnál: van-e a csurgásban?
Kapuk, ajtók nyílnak az utca sorában:
a felsőszoknyát a fejére takarva
kergeti a kocát itt Örzse, ott Panna.
Indul a tehén is. A kapufélfába
egrödzsöli kissé borzas homlokát.
A kisborja bőgve iramlik utána.
Visszanéz a tehén, s rányal a fiára.
A nap felvillantja első sugarát.
A leány a kútnál mosdódzik szaporán:
rózsa piroslik fel arcának bársonyán,
s mosolyogva pillant egyet az utcára...
Megismerte: kinek ostorpattogása
kíséri a kocsit mezei munkára?
Móric is kitárja a fűszeres boltot,
amelynél vegyesebb nincs Európában!
árulván ő szappant, szöget, pitykegombot,
heringet és selymet, naptárt és dorombot;
tajtékpipát, ánizst és borjúkötelet,
téntát, ókulárét s ibolyagyökeret.
Csendül a boltajtó, megkezdik Vargáék:
- Aggyék öt tojásér egy porció kávét.
(Kávéra kapott már az asszonynép régen.
A betegek kezdték, csak orvosságképpen.)
Noha ezt a kávét sohse látta Kuba,
de hát jó ez így is. Mit nekik Hekuba!
A gazda is kihajt a lóval szántani:
kukorica alá kell földet bontani.
A kutya is kimegy, mintha nála nélkül
nem eshetnék szántás: kíséri a lovat.
A ló feszült innal megyen egyik végtűl
a másik földvégig. És a munka halad.
Végre is a kutya unja meg a szántást:
leheveredik a szántóföld végére.
S álmos szemmel kaffant egyet olykor-olykor
az orra környékén döngicsélő légyre.
Ezalatt a falu élete megárad:
a ludak gágogva a rétre kiszállnak:
szurokillat terjeng kovács műhelyéből:
a cigány kilép a község tömlöcéből:
réce megy a vízre; gyermek iskolába;
öreg édesanyó az istenházába.
Gárdonyi Géza: A falu este
Az Isten napja már nyugodni száll.
A falu végén kolompol a nyáj.
Ballagva jön meg a szelíd tehén;
hatéves gyermek nyit neki kaput: -
s amíg az állat vigyázva bemén,
a lába között a koca befut.
- Apám is jön! – kiáltja a gyerek,
s a kapu másik szárnyát is kitárja.
Az árkon vígan szökken át az eb,
s felugrál a kisgazdája nyakába.
Fáradtan vonja a ló az ekét,
lógatván vénségtől elaszott fejét.
A gazda is fáradt, de ahogy beállnak,
első gondja: vizet adni a lovának.
Tűz ég a konyhában: rotyog a bableves.
A gazdát ilyenkor meleg étel várja.
A kutya a konyha előtt ül, és beles,
s komor pillantást vert közben a macskára.
Megszólal a harang: Üdvözlégy Mária!...
Tavaszi csillagos éj száll a falura.
A veréb is elült, csűrbe és faágra,
eldugván a fejét puha kis szárnyába.
Jancsi is elejti madzagostorkáját.
„Csináld meg anyjukom, csináld meg az ágyát.”
S a suba bekerül búbos szögletébe,
Jancsi meg a suba puha belsejébe.
„Atyának, Fiúnak, Szentlélek-istennek” –
mondja anyja után, ásítva a gyermek.
De mikorra anyja az áment diktálja,
hallgatással felel rá a kuckó tája.
Künn az utcán már csak egy ablak világos,
Barcza Esvány van ott, no meg a kocsmáros.
De aztán a kocsmaajtó is nyikordul...
Danol Esvány, míg csak árokba nem fordul.
Aztán elcsöndesül a falusi világ.
... Itt-ott a kert alján megroppan a garád, -
itt-ott a kert alján, ahol leány lakik...
s csöndes susogás és halk cuppanás hallik.
... Éjfélkor a bakter végigmegy az utcán.
Verset kiált, Szűrét leteríti aztán;
leteríti szűrét templom ajtajába.
S rábízza a falut az Egek Urára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése