A
legnagyobb magyar mesemondó Komáromban született. Elemi iskoláit szülővárosában
végezte, de már serdülő korában elkerült az akkor még idegen nyelvű Pozsonyba,
hogy a német nyelvet megtanulja. Középiskolai tanulmányait a híres pápai
kollégiumban végezte, ahol az önképzőkörben szerepelni kezdett. Itt ismerkedett
meg Petőfivel. Barátságuk még nem is erősödhetett meg, a nyugtalan Petőfit az
érvényesülni akarás láza ragadja meg. Sodorja magával arra a bizonytalan és
veszedelmes útra, melynek végén a dicsőség várakozik rá. Jókai Pápáról
Kecskemétre megy, hogy jogi tanulmányokat végezzen; majd az ügyvédi vizsgálat
letételére Pestre érkezik. Itt találja már Petőfit is az ország szívében. A
forrongó főváros ifjúsága az álmodozó Jókait is magával sodorja. Elkövetkezik
1848. március 15-ike: a pesti ifjúság vértelen forradalma kicsikarja a hatalom
birtokosaitól mindazt, miről az óvatosak és a kishitűek álmodozni sem mertek. A
fiatal Jókai boldog. Segített eltakarítani a középkor maradványait és lerakni a
jövő alapjait. Feleségül veszi a Nemzeti Színház ünnepelt művésznőjét,
Laborfalvi Rózát. A fel-felszakadó arany köd mögött a valóság megdöbbentő képei
jelentkeznek. A hatalom birtokosai lesve-lesik az alkalmat, hogy lecsajanak és
a megadott nemzeti és népjogokat visszaszerezzék. A magyar országgyűlés kemény
harcra készül, de az országra rázúduló osztrák haderő elől Debrecenbe vonul
vissza. Kossuth megszervezi az ellenállást. A szabadságharc ideje alatt Jókai
Debrecenben tartózkodik és azoknak politikai törekvéseit segíti elő, akik nem
akarják az udvarral való kibékülés lehetőségét megsemmisíteni.
Hiába
való Kossuth erőfeszítése, hasztalan küzdenek a békepártiak, a végzet 1849
őszén a ’nagyszerű halál’ felé sodorja a magyarságot. Elkövetkezi, az ország
egyik legszomorúbb korszaka: a Bach-korszak. Európa városai megtelnek menekülő
magyarokkal, de az ország is tele van bujdosókkal. Rövid ideig Jókai is falura
menekül, álnév alatt írja regényeit, majd az üldözés enyhültekor a fővárosba
költözik és egymás után jelennek meg szebbnél-szebb regényei. Népszerűsége
páratlan. Lapot is alapít, melynek szintén nagy a hatása. A kiegyezés után több
ízben országgyűlési képviselő, majd főrendiházi tag. Növekvő népszerűsége még
fokozza munkakedvét. Felesége halála gyászba borítja lelkét, de a munkában
megtalálja a vigasztalást. Öreg korában másodszor is megnősül.
Jókai
Mór a legnépszerűbb magyar regényíró. Képzeletének ereje a világirodalom
legnagyobb írói mellé állítja. Egy krónikában olvasott részlet, vagy egyszerű
újságcikk épp úgy mozgásba hozta képzeletét, mit valamelyik kuruc költemény,
vagy egy képviselőtársától hallott történet. Ez a csudálatos lélek úgy
dolgozott, mint a délibáb, mely felkapja az egyszerű falusi tornyot vagy vidéki
úriházat és bazilikának vagy szemkápráztató kastélynak vetíti a bámuló ember
elé. Vagy talán olyan volt ez a képzelet, mint Petőfi János vitézének élettava,
melyből a bedobott halott virág, mint tündérkisasszony emelkedik ki.
Tárgyválasztásában nem ismeri az idő és tér korlátait. Visszaszáll a múltba és
elrepül a jövőbe. Egész az északi pólusokig című munkájában megírja a
történelem előtti jégkorszakot. A jövő század regényében pedig megálmodja az
emberiség jövőjét. Nem marad meg hazájának határai között: Oroszország, a
Kaukázus völgyei, a mesés India, éppen úgy szolgáltat számára tárgyat, mint
Törökország, Havasalföld vagy Amerika földje. Bekalandozza a tengert. És mi
szívesen követjük őt mesés útjaira, álomvilágába. A felnőtt emberek számára
írt, szép, színes meséket Jókai: kielégítette a mindnyájunk lelke mélyén élő
vágyat a változatosság, a hősies és nemes cselekedetek, a kalandok iránt.
Szereplőinek helyzetébe szívesen képzeljük magunkat; főhősei a testi és lelki
tökéletesség mintaképei. Jókai sohasem rajzol közönséges embereket. A gonosz
emberei sem közönségesek, hanem pokolian rosszak. Jókai tehát nem a valóságot
adja: Jókai gyönyörködtet.
Mennél
közelebb jön a maga korához, annál jobban kötve van a képzelete, annál közelebb
áll a valósághoz regénye,. Ezért tartják a bírálók legjobbnak Új földesúr című
munkáját. Talán csakugyan ez a legjobb regénye, de nem a legszínesebb, nem a
legelragadóbb. A maga korát, a Bach-korszakot rajzolja benne.
Bár
tárgyai igen változatosak, két korszakhoz mindig szívesen visszatér: az egyik a
kuruc-labanc világ, a másik a szabadságharc kora.
Jókai
egyik írói sajátsága, hogy gyönyörű leírásokat sző bele elbeszéléseibe.
Regényeiből nemcsak a magyar történelmet ismerhetjük meg regényes rajzokban és
erősen kiszínezve, hanem hazájának szépségeit is. Leírásai vetekednek Petőfi
leírásaival. A Vág-völgyének, a Vaskapunak, a Szent Anna tavának, a Balatonnak,
az alföldi mocsárnak, a kecskeméti pusztának, a kiáradó Tiszának, a fölkelő
napnak leírásai szebbnél-szebb képekkel töltik meg Jókai olvasójának lelkét.
Még
egy nagy oka volt sikerének. Nyelve gazdag, újszerű és ragyogó, gyakran olyan
lendület van előadásában, hogy szinte lüktetnek mondatai: azt érezzük, mintha
verset olvasnánk.
A
nagy író szinte játszik velünk. Ha akarja, sírunk, ha akarja, nevetünk.
Egyaránt tud érzelmes és humoros lenni.
A
nagy álmodozó régen eltűnt közülünk, de itt hagyta álmainak eredményét:
regényeit. Az élettől elkínzott, a gondtól meggyötört emberek ma is olyan
szívesen menekülnek Jókai álomvilága felé, mint a nagy tettekről álmodozó
fiatalok.
(Forrás: Cimbora, 1928.
jún. 10.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése