Jókai Mór (Kakas Márton): Visszaemlékezés

Ad notam: „Hát a nénéd él-e még?

Hát a foga ép-e még?

Rád-e, rád-e, rád-e, rád,

Rád-e vicsoritja még?

Könnybe lábbad két szemem,

Hogyha azt elképzelem

Hogy mi voltál világban,

A midőn még minden gála

Egy fekete frakkbul álla.

Abban herczeget, ministert,

Gazdag nábobot, filistert

Udvarolni lehete,

Hogyha vala fekete;

Álltál olyan magas becsben

Mind Párizsban, Bécsben, Pesten

S most lehulltál, mint a makk

Szegény frakk!

A ki passe-par-tout valál

Ha paradé volt, vagy bál,

A ki magad képviselted

Egész széles világszerte

A szép civil uniformot,

Ki nem rettegtél reformot.

A kivel hiába küzde

Hogyha támadt közbe-közbe

Quekker, géhrokk, blúz és spenczer;

Téged viselt a förtenczer.

S most a zsidó a Kóhlmarkon

Hogy ha megkap, nyakonmarkol

S a hátulsó szegre rak:

Szegény frakk.

Kiben világ minden nyelve

Egy szóval volt képviselve;

A ki mindig csak békitél,

Soha össze nem veszitél.

Kiben csupán komplimentet,

De affrontot senki nem tett.

Hisz te nem vagy az oka

hogy egymás közt azok a

Diplomaták Bolognában

Összevesztek bolondjában

S mit benned kifőzött Zürich,

Azt megint keresztül szűrik;

Mégis te vagy a bűnbak,

Szegény frakk.

Mindig voltál neutralis

Mégis számkivetett Párizs.

Te semmi rosszat se mondtál,

Nem is voltál ultramontán,

Mégis a Tüjleriákból

Csupa plezántériából

Szépen kitették a száröd

Szegény méltatlanul tűrőt.

Degradálva, diffamálva,

zsibvásárba delegálva

Te szenvedsz meg, szegény mártir,

S már ezután kellner, márkir

Fog nálunk viselni csak

Szegény frakk.

Kakas Márton: Jókai Mór írói álneve

(Forrás: Kakas Márton politikai költeményei – Kiadta Jókai Mór – Pest, Emich Gustáv 1862.)