Öreganyám öreganyja:
a neve volt Paizs Anna.
Az ura volt gazdag juhász,
nyáron szűrös, télen subás.
Mikor jött az első fia,
szólt: „Legyen az Isten fia:
első bárány, édes párom!”
„Hát legyen pap, én nem bánom.”
Jött a másik: vézna, gyenge.
Szentelt vízzel nevelgette.
„Istenem csak ezt meghagyjad,
inkább ezt is adom papnak!”
A harmadik: jó tanuló,
labda helyett könyvet bújó,
„No, parasztnak nem született!”
Mikor felnőtt, ez is pap lett.
*
Negyedik: jött szőke hajjal.
Ájtatos volt, mint az angyal.
Mikor játszott, misét játszott.
hogy pap lesz, előre látszott.
S jött a módos juhász-házba
még három kis rokon-árva.
Mit szólna a falu nyelve,
ha ezekből paraszt lenne!
Mikor meghalt Paizs Anna,
hét fiatal pap siratta,
s heten mondtak misét érte.
Fel is jutott a mennyégbe.
(Forrás: Gárdonyi Géza: Fűzfalevél, nyárfalevél... –
Költemények – Bp., 1904. Singer és Wolfner kiadása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése