Pósa Lajos: A királyné álma

Mit álmodtál, jó királynénk,

A bécsi kriptában?

- Azt álmodtam: otthon voltam

Szép Magyarországban?

- Azt álmodtam: zápor szakadt,

Nem a borús égből,

Hanem a hű magyar népnek

Bánatos szeméből.

A magyar nép könnyzápora

Hullott szakadatlan'...

Azt a sűrű bánatesőt

Ugy el-elhallgattam!

Egyre jobban közeledett

A hulló köny árja:

Egész tenger lett belőle

S ömlött a kriptába.

Koporsómat a síró hab

Lágy karjára vette

S hazafelé, csókolgatva

Ringatta-rengette.

Egyszer csak a honi virág

Illatát éreztem,

Szépen szóló darumadár

Krúgatott felettem.

Áldjon meg az Isten, hazám,

Arany szivek földje!

Minden röged öröknyiló

Örömvirág földje!

  

(Az e kategóriában található némely  verset, írást, illusztrációt, szemelvényt a  www.posalajos.com és az ott is fellelhető „Az Én Ujságom”-ból vettem át.

Ott  további sok szép Pósa-vers található, valamint szemelvények gazdag választéka

Az Én Ujságom-ban megjelent közleményekből.)