Tiszta fehér a föld, rónát, hegyet eltakar a hó;
Mint egy tiszta fehér lap, melyen semmi betű nincs,
Úgy terül e hon most, Te előtted, mennyei Biró!
Még a négy folyam is betakarva echarta biancán:
Hogy még az se legyen, a mi rubrikákra szakassza.
... Óh Uram: ítélet minden szavad! áld, vagy elátkoz;
Vagy fölemel, vagy elejt; örökit, vagy örökre kipusztit.
nem perelénk véled; csak imádtunk; - nem tagadánk meg, -
Hogyha gonosz sorssal meglátogatád fejeinket,
Csókoltuk vessződ, a midőn még sajga ütésed.
Türtünk, nélkülözénk, tanulánk megválni reménytől.
Voltunk népek közt legutolsók. És fejeinket
Porba aláztuk meg. Békében élni tanultunk.
Elfeledénk mindent, a mi fájt, a mi bánta szivünkig...
Egyet nem feledénk el csak: hogy e hont mi szeretjük!
S hogyha kihullt könnyünk: az a fájó honszerelem volt.
- Bűnünk volt-e e könny, vagy erényünk? azt Te itéld el!
... Tiszta fehér lapként áll hóval-fedte határunk,
Most született évnek még nincs története írva.
Óh te hatalmas K é
z! a ki népeket úgy letörültél
A földről, mint elfeledett írást; s a ki újra beírtad
A lesimult táblát; ah írj föl e lapra csak egy szót,
Egy áhitott szót, mely mindent ád, mit imánk kért,
Mely egy ígében: j u
t a l o m - s bűnért k e g y e l e m-szó.
„A magyar eztán lesz!” A jéglap elolvad e szótul!
És kivirágzik a föld; elzárt szivek is tavaszodnak;
Átmelegíti e szó a sirok fenekén aluvót is.
Mert a szülőföldet az is áldja, kit a hideg hant fed...
Mennyei kéz! e szót írd e hófedte mezőre.
Kakas Márton: Jókai Mór
írói álneve
(Forrás: Kakas Márton
politikai költeményei – Kiadta Jókai Mór – Pest, Emich Gustáv 1862.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése