(Varsói jelenet)
Ki vagy, mi vagy? megállj! felelj:
Minek neked ez a sastoll?
Kalap mellé, jelnek, ugy-e?
„Dehogy sastoll, dehogy sastoll,
Dehogy sastoll édes uram.
Lúdtoll biz ez: írok vele
Novellákat, meg verseket.”
Hát ez mi a kezedben itt?
Gyilkos csákány, tiltott fegyver,
Kit akartál agyonütni?
„Dehogy csákány, dehogy csákány,
Dehogy fokos édes uram.
Mankó biz ez; támaszkodom
Reá, mert fáj a tyúkszemem.”
Mi itten e gyanús csomag?
Fekete por! lőpor ugy-e?
Hol az ágyúd? mingy’ add elő!
„Dehogy lőpor, dehogy lőpor,
Dehogy lőpor, édes uram.
Porzó biz ez: rossz élcemen
Lőpor volna, se’ sülne el.”
Mi áll ki a zsebedből itt?
Hah sorba írt gyanús nevek!
Komplott, rebellek lajstroma!
„Dehogy komplott, dehogy komplott,
Dehogy komplott, édes uram.
Tavalyi előfizetők,
Kiket az idén nem lelek.”
Hát ez mi a hónod alatt?
Felhívás? proklamáczió!
Borzasztó népfelkelésre,
„Dehogy prokla-, dehogy prokla-
Máció az édes uram.
Előfizetési programm.
Mely nem igen kelt föl senkit.”
Pedig látom a szemedből,
Hogy nálad még valami van,
Ami tiltott, ami fegyver.
„Igaz uram van egy helyem,
Amely maga egy árzenál;
De oda te be nem jöhetsz;
Mert annak nincsen ajtaja.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése